A gyermek nézőpontja

Egy gyerek nem magyarázkodik.

Nem jegyzetel.

Érez.

És ha bántják – testileg vagy lelkileg – akkor a gyerek számára az egész világ bizonytalanná válik.

Amit a felnőttek „ártatlan civakodásnak” vagy „teljesen normális gyerekek közötti veszekedésnek” látnak, az a gyerek számára félelmet, tehetetlenséget, szégyent, kirekesztést jelenthet.

Sok gyerek nem tudja megnevezni, mi történik vele.

Nem szabad neki elmondania – vagy már egyszer figyelmen kívül hagyták.

Tény: a konfliktusok és veszekedések az élet részei. Természetesek. De nagyon is számít, hogyan zajlanak. Milyen nyomokat hagynak maguk után. Milyen gyakran fordulnak elő. Ez döntő különbséget jelent. Mert nem minden konfliktus és veszekedés okoz sérülést, de ha tartósak és megterhelők, mélyen hatnak a jóllétre.

Mit találsz ezen az oldalon?

A „Érezni és érteni” rovat arra hív, hogy nézőpontot váltsunk – a külsőtől a belső élmény felé.

Itt megpróbáljuk a témát különböző szemszögekből megvilágítani.

• Hogyan éli meg egy érintett gyerek a kirekesztést, lökdösődést vagy folyamatos leértékelést?

• Mi zajlik a pedagógus szakemberekben, akik érzékelnek valamit, de gyakran nem látnak világos cselekvési lehetőséget?

• Mit éreznek azok a szülők, akik érzik, hogy „valami nincs rendben”, de nem kapnak visszajelzést – vagy akiknek a gyereke bántalmazó?

• Hogyan hat egy megterhelt csoportdinamika az érintettekre?

Célunk: megérteni, nem bagatellizálni.

Odafordulni, nem elfordulni.

Mert a gyerekek nem „túl érzékenyek”.

Egyszerűen őszinték.

És általuk megtanulhatjuk megérteni, hol van az a pont, ahol már rég átlépték a határt.