Ha a gyermekedet bántalmazás éri az óvodában – szülői szemmel

 

Az óvodás korú gyerek ritkán tudja elmondani, ha bántották az oviban.

Nem azért, mert nem történt meg, hanem mert:

• még nem tudja pontosan szavakba önteni,

• nem biztos benne, hogy amit átélt, az bántás,

• vagy éppen szégyelli magát miatta.

 

A szülő ilyenkor nem a szavakból, hanem a viselkedés apró változásaiból kezd gyanakodni:

• Hirtelen nem akar óvodába menni, pedig korábban szeretett.

• Nyugtalan, ingerlékenyebb, vagy szokatlanul csendes.

• Visszahúzódik a játékoktól, amelyekben korábban örömét lelte.

• Otthon újra megjelennek olyan viselkedési formák, amiket már kinőtt (például bepisilés, cumizás).

 

Amikor felismered, az agyad egyszerre elkezd zakatolni, és a szíved is összetörik. Egy pillanat alatt összekeveredik benned a harag, a félelem, a tehetetlenség és az, hogy azonnal meg akarod védeni őt.

 

Mi zajlik ilyenkor a szülőben?

 

A felismerés nem mindig jön hirtelen, sokszor csak lassan áll össze a kép.

Amikor pedig összeáll, egyszerre tör rád a félelem, a düh, a tehetetlenség és az azonnali cselekvés vágya.

 

Fejben ez járhat:

• Miért nem védte meg senki?

• Hogy történhetett ez meg?

• Biztonságban van-e a gyerekem?

• Hogyan oldjam meg ezt a helyzetet?

• Mit tegyek, hogy soha többé ne forduljon elő?

• Mi történt pontosan?

• Ki volt ott, amikor ez történt?

• Hogyan tudom megvédeni?

 

Az érzelmi hullámvasút teljesen természetes – de nagyban befolyásolja, hogyan közelítesz a pedagógushoz.

 

Három lehetséges forgatókönyv a pedagógussal való beszélgetésnél

 

1. A legjobb verzió

A pedagógus meghallgat, elismeri a problémát, együttérzést mutat, és azonnal javasol lépéseket. Később visszajelez, mi változott.

➡️ A szülő megkönnyebbül, a bizalom fennmarad, a gyermek érzi a védelmet.

 

2. A közepes verzió

A pedagógus meghallgat, de mentegetőzik („Gyerekek, tudod… néha összevesznek”, „sok a gyerek, mi kevesen vagyunk, nem tudunk minden gyermek mellett ott állni”), és nem ígér konkrét változtatást.

➡️ A szülő bizonytalan marad, és újra és újra fel kell hoznia a témát, hogy előrelépés legyen.

 

3. A legrosszabb verzió

A pedagógus tagadja a problémát, vagy a felelősséget a gyermekedre hárítja („Biztosan ő is provokált”).

➡️ Ez rombolja a bizalmat, a szülő küzdelemre kényszerül, ami nehezíti a megoldást.

 

 

💡 Fontos üzenet:

A te érzéseid jogosak. Az indulataid természetesek. Ugyanakkor fontos nyugodtan, tényszerűen megosztani a tapasztaltadat, így nagyobb eséllyel kapsz partneri hozzáállást.

A cél nem hibást keresni, hanem a gyermek biztonságát és jólétét helyreállítani.