Két tűz között

Az óvodában társaikat bántalmazó gyerekek szüleinek szerepe

 

Amikor gyerekek az óvodában bántják társaikat, összetett érzelmi reakciók jelennek meg az érintetteknél. Különösen kihívásokkal teli a “károkozó” gyermek szüleinek helyzete – gyakran a szégyen, a gyermekükért érzett aggodalom és a megértés iránti vágy közötti feszültségben találják magukat.

 

Az érintett szülők érzelmi hullámvasútja

 

Azok a szülők, akiknek gyermeke másokat bántott, általában intenzív érzések sokaságát élik át. Az első reakció gyakran sokk és hitetlenség: “Az én gyerekem soha nem tenne ilyet.” Gyorsan követi ezt a szégyen és a kudarcérzet. Sok szülő ekkor azt kérdezi magától: “Mit rontottam el? Hogyan juthatott idáig?”

Ezek a kétségek érthetőek, de a gyermeki viselkedés a temperamentum, a fejlődési szint, a szociális tanulási tapasztalatok és a helyzetből adódó tényezők összetett kölcsönhatásában alakul ki. Egy másokat bántalmazó gyermek nem automatikusan a rossz nevelés tükröződése.

 

A felelősség és a túlterheltség között

 

Ezeknek a szülőknek a szerepe sokrétű. Egyrészt felelősségük, hogy gyermeküknek megfelelő szociális viselkedési mintákat adjanak át és problémák esetén aktívan cselekedjenek. Másrészt gyakran maguk is túlterheltek, és támogatásra szorulnak ahhoz, hogy konstruktív megoldásokat találjanak.

Sok szülő kezdetben defenzíven reagál – ez természetes védekező reflex, hogy megvédje gyermekét és önmagát. Mások viszont túlzott bűntudatot és szégyent éreznek, amely megfosztja őket cselekvőképességüktől. Mindkét reakció emberileg érthető, de gyakran megnehezíti az utat a megoldás felé.

 

A pedagógusok szemszöge

 

A tapasztalt óvodapedagógusok tudják, hogy a gyermekeknél az agresszív viselkedésnek különböző okai lehetnek: fejlődési fázisok, túlterheltség, éretlen impulzuskontroll, utánzás vagy a figyelem felkeltésére tett kísérlet.

A szülőket általában nem bűnösökként látják, hanem a gyermek fejlődési folyamatának fontos partnereként. “Gyakran tapasztaljuk, hogy a szülők szégyenkeznek és visszahúzódnak, amikor gyermeküknek nehézségei vannak” – számol be egy tapasztalt óvónő. “Pedig éppen akkor különösen fontos az együttműködés.”

A pedagógusok nyitott, együttműködő szülőket szeretnének, akik hajlandóak közösen dolgozni a megoldásokon, anélkül, hogy gyermeküket elhamarkodottan elítélnék.

 

A többi szülő perspektívája

 

A többi szülő reakciói erősen változhatnak. Míg néhányan megértést és együttérzést mutatnak, mások a saját gyermekükért érzett aggodalommal vagy akár nyílt elutasítással reagálnak. Ezek a reakciók tovább terhelhetik az érintett szülőket és elszigetelődéshez vezethetnek.

Különösen nehéz a helyzet, amikor pletykák kezdenek terjedni vagy egy gyermek viselkedését túldimenzionálják. Néhány szülő ekkor elkezdi kerülni a “feltűnő” gyermeket és családját, ami minden érintett számára súlyosbítja a helyzetet.

 

Konstruktív kiutak a válságból

 

Minden kihívás ellenére vannak módok arra, hogy a szülők ebben a nehéz helyzetben konstruktívan cselekedjenek:

 

Önreflexió önítélet nélkül: Fontos őszintén megkérdőjelezni, hogy mely tényezők járulhattak hozzá a gyermek viselkedéséhez, anélkül, hogy közben önmagunkat kárhoztatnánk. A gyerekek fokozatosan tanulják meg a szociális viselkedést, és a visszaesések ehhez tartoznak.

 

Aktív együttműködés: A pedagógusokkal folytatott párbeszéd döntő fontosságú. Közösen stratégiákat lehet kifejleszteni, amelyek segítik a gyermeket alternatív viselkedési módok elsajátításában. Fontos nyitottnak lenni a visszajelzésekre és elfogadni a szakmai segítséget, ha azt felkínálják.

 

Hiteles kommunikáció: A nyílt beszélgetések más szülőkkel, anélkül, hogy saját gyermekünket igazolnánk vagy vádolnánk, segíthetnek a félreértések eloszlatásában és a megértés megteremtésében.

 

Türelem és folyamatosság: A viselkedésváltozásokhoz idő kell. A szülőknek késznek kell lenniük arra, hogy következetesen és türelmesen tartsák magukat a kialakított új szabályokhoz, még akkor is, ha azok nem járnak rövid időn belül eredménnyel.

 

Együtt, megértéssel

 

Azok a családok, akiknek gyermekei az óvodában nehézségekkel küzdenek, különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Nem szemrehányásokra vagy kirekesztésre van szükségük, hanem megértésre és szakmai támogatásra.

Végső soron minden gyermeknek – beleértve azokat is, akik másokat bántanak – joga van ahhoz, hogy fejlődésében kísérjék és támogassák.

Az óvodai időszak minden gyermek számára fontos tanulási szakasz. Néhányan korábban, mások később tanulják meg, hogyan szabályozzák érzelmeiket és hogyan bánjanak másokkal.

Minden felnőtt – szülők és pedagógusok egyaránt – feladata, hogy ezt a tanulási folyamatot a lehető legjobban kísérje türelemmel, megértéssel és a szükséges következetességgel.

 

Egy ma másokat bántalmazó gyermek lehet az, aki holnap másokat vigasztal. Ez a fejlődés azonban csak akkor lehetséges, ha minden érintett közösen dolgozik a megoldásokon, ahelyett, hogy ítélkezne vagy feladná.