Nem akarok "rossz" lenni!

 

A bántalmazó gyermek történetének megismerése nem felmentés – hanem kulcs a megoldáshoz.

 

Aki bánt, az nem akar „rossz” lenni, de gyakran nem tudja, hogyan ne legyen az. Sokszor olyan feszültséggel, hiánnyal vagy félelemmel él, amit nem tud szavakba önteni. Van, aki így próbálja megszerezni a figyelmet. Van, aki így akarja visszaszerezni az irányítást az élete felett. Van, aki így vezeti le azt a fájdalmat, amit valahol máshol kapott.

 

Amikor „rosszat csinál”, érezhet dühöt, frusztrációt vagy akár bűntudatot is – de legtöbbször ezek az érzések túl bonyolultak ahhoz, hogy jól kifejezze őket. Amikor látja a másik gyermek félelmét vagy fájdalmát, nem biztos, hogy érti, mi történik, vagy nem tudja kezelni ezt a helyzetet. Ezért fordulhat elő, hogy inkább elfordul, vagy újabb bántó viselkedéssel reagál.

 

Ez nem jelenti, hogy a bántalmazás rendben van. Nem az. De ha csak büntetéssel reagálunk, nem változtatunk semmin. A bántalmazó gyereknek – éppúgy, mint az áldozatnak – segítségre van szüksége.

Segítségre, hogy megtanulja felismerni és kifejezni az érzéseit.

Segítségre, hogy biztonságos módon kérjen figyelmet és kapcsolatot.

Segítségre, hogy értékesnek érezze magát akkor is, ha nem bánt másokat.

 

A felelősség közös: felnőtteké, pedagógusoké, szülőké és közösségeké. Csak együtt érhetjük el, hogy a bántalmazás helyét a tisztelet, a megértés és a biztonság vegye át.